Márványszelet - egy harapásnyi a papírmárványozás történetéből


Alaprecept (elnagyolva):
Készíts némi keményítőt, mondjuk 5 liter vízhez adj hozzá 2 evőkanál lisztet, majd a keveréket forrald föl. A használandó olajfestéket oldd fel terpentinben. Végy egy ökröt, halat vagy csirkét (ízlés szerint), vágd le, vedd ki az epéjét és keverd össze alkohollal 1:3 arányban.
Következő lépésként egy tálcára öntsd ki a keményítős vizet. Felületén rendezd el az olajfestéket (ahogyan szeretnéd), majd az alkoholos epével csepegtesd meg a tetejét. Az epepettyeket hurkapálcával, fogpiszkálóval, fésűvel huzigálhatod kedved szerint, amíg el nem éred a kívánt mintát. Végül, a festendő papírt helyezd rá a folyadékra, amelyen a minta már rögzült is. Lehet szárítkozni!

 A fenti leírás alapján bizony némi bátorság is szükséges, hogy bárki  nekiveselkedjen a márványozásnak. Szíverősítőként, alább egy kis múltbéli kutakodás:

A papírmárványozás technikája vélhetően Kínából és Japánból ered, de pontos dátumról és helyről egyelőre nincs tudomásunk. Japán esetében emlegetik a 10-12. századot, a kínaiaknál pedig a Ming dinasztiát. A perzsák a 15. században ismerték meg a technológiát, és első márványozóik alakították ki azt a 'jól fésült' (hullámtarajos) díszítést, amely a ma 'non-pareil'-ként ismert mintára hajaz.

'Non - pareil', a perzsa márványozók "emlékére"

 A díszítőtechnika elterjedt a török birodalomban is, majd annak közvetítésével érkezett meg Európába. Hollandiában a 16. század végétől kezdve dolgoztak az import papírral. Saját gyártású márványpapír először 1630-ban készült nyugat-európai manufaktúrában, amely hamarosan könyvek előzékpapírjaként debütált (1655) Angliában. Az új papírt szinte kizárólag német és francia manufaktúrákban gyártották, és e társaságok dominanciája egészen a 19. század közepéig megmaradt.  
 A holland kereskedők sokféle árut, így márványpapírt is vásároltak további értékesítésre a német területekről. Közvetítőként tehát, ők szállították Angliába azt a német eredetű, jellegzetes mintájú papírt, amelyet róluk neveztek el 'Old Dutch'-nak ('Hollandnak').

Mint az 'Old Dutch', vagyis 'Holland' minta

 Nem csupán a 'Holland' volt rendkívül népszerű díszítőeleme a papírnak, de az 1660-ban megjelent korai 'French curl/snail' (Francia csigavonal) is.
 Lassú fejlődés eredményeként önálló márványozási stílus jött létre Angliában, a 18. század második felében. A szigetországi ízlés az eddigiektől, a 'Hollandtól' eltérő, 'fésületlen', vagy 'finoman fésült' motívumvilágot hozott létre. Világosabb, fényesebb színeket alkalmaztak.

 Az 1840-es évekig rendkívüli népszerűségnek örvendtek a következő díszítőmotívumok: 'Stormont, 'Gloster' és a 'French Shell'.

Népszerű 'Stormont' a 19. századból 

Népszerű 'Gloster' szintén a 19. századból

'French shell', kagyló a franciáktól

A 19. század második felében a 'non -pareil' újabb variánsai "vették át a hatalmat, többek között a csodaszép 'Peacock' (Páva) és 'Bouquet' motívumok.

'Peacock' (Páva) variáns

'Bouquet', őt is szerették

 A hagyományos, kézzel készült márványpapírok felületét gyakran méhviasszal fényesítették. A kezelés egyrészt ragyogóvá tette a színeket, másrészt növelte a papír tartósságát is.

 Naaaa, most már el ő lehet venni a lisztet és az egyebeket! Sok sikert hozzá!
Aki pedig inkább az elméleti ismereteit bővítené, az alábbi linkeken megteheti.

http://content.lib.washington.edu/dpweb/patterns.html

http://www.payhembury.com/Payhembury_Marbled_Papers/Marbled_Papers.html

http://www.papermojo.com/Marbled-Paper_c_871.html