Dr. Jekyll and Mr. Hyde (Ready for Halloween)

 Az én történetem Mr. Hyde kalandjaival kezdődik, aki sajátos megjelenésével az aktuális Halloween-i forgatagban sem keltene feltűnést, ha pl. a 'legtrotyibb', a 'nyomi' vagy a 'szakadékok' kategóriában indulna kupáért.

 Mr. Hyde kabátban

A legtrotyibb nyomi kész a Halloweenre

A személyiség felbomlása 1 - összetörve

A személyiség felbomlása  2 -  fokozottan összetörve

A személyiség felbomlása 3 - megszakadt kapcsolatok

   Ez idáig Dr. Jekyll még csak fel sem tűnt a színen. Még jó, hogy nem, mert őt én építem fel Mr. Hyde romjaiból - kívülről-belülről, lépésről lépésre.

 Kapcsolat rehabilitáció

Előzékeny előzékkel

   Miként az egyes elemek újra összeállnak, világra jön Dr. Jekyll. A Mr. Hyde-i rongyos kabátot újra cserélte, összetört testét kiegyenesítette (a hiányokat japánpapírral pótoltatta), életre kelt.

Dr. Jekyll az ujjászületéskor

Kisimítva, kiegészített lapokkal

Pótlás jobbról

Pótlás balról

Végül, pótlás innen is onnan is

  Félreértés ne essék, a fenti kép nem az utolsó vacsorát ábrázolja. Kellemes Halloweent!

Pakolást a papírnak

Egy jó pakolás nem csupán a női kozmetikában, de a restaurálásban is alkalmazható. Az alábbi kottát - feltételezem -, hogy házilag (is) javították. A szakadásokat - amelyekből minden oldalon akad -, fehér ragasztócsíkkal stabilizálták. Hozzá kell tennem, hogy ez sokkal jobb megoldás a korábbi (lásd Agresszív Terápia) barna ragasztószalagnál!

A címlap jobbközepén kikandikál a fehér szalag széle

A hátoldalon párban a ragasztó

Ez itt egy közeli ragasztós

Az alaposan kiszáradt ragasztócsíkokat mechanikus úton nem tudtam eltávolítani, mert a fehér szalag nagyon ragaszkodott a hordozó papírhoz. Feltételezve, hogy a csík ragasztóanyaga egykor vizes alapú volt, kíméletes újranedvesítéssel igyekeztem a vizet újra odajuttatni. Vagyis akárhogyan is, hidratáló pakolást készítettem a szalagok számára.

Itt készül a pakolás

A pakolást a következő módon készítettem: a fehér szalagokat metil-cellulózzal (vizes alapú tapétaragasztó) kentem be, majd a felületükre fóliát helyeztem. Egyszóval dunsztkötést húztam rájuk!

Dunsztban a szalagok

Feltételeztem, hogy az eljárás során az alaposan kiszáradt ragasztóanyag újranedvesedik, így a szalagokat majd szikével, mechanikus úton távolíthatom el.

 A mechanikus út - óvatosan lefejtem a szalagot

 A dunsztkötés megtette a magáét, ha nem is egyszerre, de fokozatosan (vagyis újra és újradunsztolva a felületet) eltávolíthattam a ragasztócsíkokat a papírról.

Újra a dunsztban, a szalag széle már felhajtva

Dunszt hátán dunszt, a szalag fele leszabadítva

Miután az összes ragasztószalagtól megszabadítottam a lapokat, őket is kimostam. A szakadásokat japánpapírral javítottam. Az eredmény szemmel látható (hát persze, mi mással?).

A szemmel látható eredmény

Csíkok nélkül szabadon, tisztán, kisimítva

  Ha valaki esetleg ragasztana (mármint papírt), celuxszal ne! Jó?!

Agresszív terápia

Van olyan, hogy bárhogy is a törekvés, a szelíd gyógymód nem alkalmazható, legalábbis nem vezet eredményre. Így volt ez az alábbi kotta esetében, amelyet házilag javítottak. Gerincét barna ragasztócsíkkal fogták össze. A szalag ugyan már elveszett, viszont ragasztóanyaga komótosan beült a papírrostok közé, és vastag rétegben terpeszkedett a papír felszínén is.

A vigyázzban álló ragasztóanyag a címlapon

Hasonló fegyelmezettséggel a hátoldalon

A szoros ragaszkodás egészen közelről

 A ragasztóanyagot a víz nem oldja, azt csupán agresszív terápiával, vagyis vegyszeres kezeléssel (szerves oldószerrel) lehet eltávolítani. A terápia persze otthoni körülmények között nem alkalmazható, hiszen kevés nappaliban akad elszívófülke, védőruházat és metil-etil-keton. A múzeumi laborban viszont jó eredménnyel harcoltam a ragasztómaradvány ellen.

A fülke, a gumikesztyű, a metil-etil-keton és én

 A fenti gyengéd tamponálás kevés eredménnyel járt, ezért később vattával, és nagyobb mennyiségű oldószerrel  kezeltem a cím- és hátlapot. Persze, nem csupán a barna ragasztó rontotta a kotta esztétikai megjelenését, hanem a szürkésbarna folyadékfoltok is.

 Eddig folyt a folyadék

Folyt, folyt és minden lapon foltot hagyott

  Az ilyen típusú szennyeződés szárazon, vagyis radírral nem tisztítható. Akárhogy is, mosni kell! Langyos vízben - többször öblítve - vettek fürdőt a lapok.

 Langyos vízben fürdőt vettek a lapok

  Az oldószeres kezelés, majd a vizes mosás szép eredményt hozott. A barna ragasztóanyagot, ha nem is maradéktalanul, de eltávolítottam a felszínről valamint a rostok közül, és a folttalanítás is jól sikerült.

Címlap ragasztómaradvány nélkül

A folttalanítás is jól sikerült

Hátoldal a leoldott, elhalványított ragasztóanyaggal

 A fenti esetben a műtét sikerült és a beteg is túlélte. A terápia mellékhatásairól pedig egyelőre nincs tudomásunk 

Tálcán kínálom

 Azt hiszem, elidőznék még kissé a dobozok táján. Az 'Ujjgyakorlat' bejegyzésben elkészült kottasorozat darabjait, ugyanis - annak ellenére, hogy megszabadítottam őket ragasztótól, cérnától és kötéstől - továbbra is egyben kell tartani. Hiszen, mégis csak egy sorozatról van szó!

A kottasorozat darabjai egyenként, de együtt

 Tulajdonosának tálcán kínáltam a megoldást, sőt magukat a kottákat is. Egyedi, méretre szabott, nyitható dobozt készítettem számukra. A kérés az volt, hogy a borítókötés ne egész-, hanem félvászon legyen. Az lett.

Tálcán kínáltam a megoldást

Méretre szabott tálcán maguk a kották is

 A borítókötés tábláira felhúztam a gerincvásznat, és rájuk dolgoztam a sarokvásznakat is. Végül a borításhoz, ugyanazt a papírt használtam, amellyel a tálcák 'fenekét' béleltem ki. 

A táblákra felhúzva a gerinc-, és sarokvászon

A vásznak kívülről, egyelőre csupaszon

A kész félvászon doboz, rejtekben a tálcák

  Nos, Mátyás király is azt mondta annak a bizonyos lánynak, hogy jöjjön is meg ne is, hozzon ajándékot, meg ne is stb... A kottákkal -még ha csak távolról is - hasonló helyzetbe kerültem: szedjem szét a kötetet, de tartsam egyben annak minden egyes darabját. Nekem így sikerült.

Kottákra várva

Ahogy Mátyás király kérte

Egyenként, együtt, elégedetten

 Elidőztem... A dobozokról ennyit.

Jack-in-the-box

  Még itt az elején bevallom, hogy az 'én Jackem' nem fog kiugrani a dobozból, így nem is rémít meg majd senkit. Az 'én Jackem' ugyanis nem más, mint két évfolyamnyi az 'Az Én Újságom' című, gyerekeknek szánt irodalmi folyóiratból. Az 1914 és 1915-ös példányokat ugyan rugóra nem tudom szerelni, de állapotuk enélkül is rémisztő. A blogon eddig látott saláták hozzájuk képest, csupán gyenge kezdők.
  Teljes javításuk nagyszabású vállalkozás lenne, ezért úgy határoztunk, hogy inkább bedobozolom őket, védelmet biztosítva a további pusztulástól.

 Az 'én Jackem' a dobozban.

No, azért kezdem az elején, hiszen Jack doboza nem a semmiből lett ilyenné.
A pucér alapokat 3mm vastag szürke lemezből vágtam ki, majd az elemeket vászonnal borítottam.

 A pucér szürke lemez elemek

Kis kifli és nagy kifli szürke lemezből  

Vászonnal borítom a pucérokat

 Kis kifli és nagy kifli szeretik egymást

  Az 'én Jackem' doboza persze egyedi méretben készül, figyelembe véve a csípő, a derék és a mell bőségét. A doboz megfelelően tartja Jack idomait, elmozdulni nem tud, így megvédjük őt és barátait a további rojtosodástól, gyűrődéstől.

Jack doboza Jack nélkül

Álló doboz Jack nélkül

 Az Én Újságom egykor hetente megjelenő folyóirat volt, vagyis összesen 52 lapot adtak ki évente. A lapszámokat jellemzően két kötetbe (kiadóban is) kötötték össze. Így az 1914 és 1915-ös példányoknak összesen négy dobozt készítettem, amely hasonló vastagságú, mint egy-egy eredeti kötet.

Négyen a dobozok, mindegyikben egy-egy Jack

Közelről kicsit durvább

 Íme az eredménye annak, hogy külcsínt adunk, de őrizzük a belbecset is.