Pakolást a papírnak

Egy jó pakolás nem csupán a női kozmetikában, de a restaurálásban is alkalmazható. Az alábbi kottát - feltételezem -, hogy házilag (is) javították. A szakadásokat - amelyekből minden oldalon akad -, fehér ragasztócsíkkal stabilizálták. Hozzá kell tennem, hogy ez sokkal jobb megoldás a korábbi (lásd Agresszív Terápia) barna ragasztószalagnál!

A címlap jobbközepén kikandikál a fehér szalag széle

A hátoldalon párban a ragasztó

Ez itt egy közeli ragasztós

Az alaposan kiszáradt ragasztócsíkokat mechanikus úton nem tudtam eltávolítani, mert a fehér szalag nagyon ragaszkodott a hordozó papírhoz. Feltételezve, hogy a csík ragasztóanyaga egykor vizes alapú volt, kíméletes újranedvesítéssel igyekeztem a vizet újra odajuttatni. Vagyis akárhogyan is, hidratáló pakolást készítettem a szalagok számára.

Itt készül a pakolás

A pakolást a következő módon készítettem: a fehér szalagokat metil-cellulózzal (vizes alapú tapétaragasztó) kentem be, majd a felületükre fóliát helyeztem. Egyszóval dunsztkötést húztam rájuk!

Dunsztban a szalagok

Feltételeztem, hogy az eljárás során az alaposan kiszáradt ragasztóanyag újranedvesedik, így a szalagokat majd szikével, mechanikus úton távolíthatom el.

 A mechanikus út - óvatosan lefejtem a szalagot

 A dunsztkötés megtette a magáét, ha nem is egyszerre, de fokozatosan (vagyis újra és újradunsztolva a felületet) eltávolíthattam a ragasztócsíkokat a papírról.

Újra a dunsztban, a szalag széle már felhajtva

Dunszt hátán dunszt, a szalag fele leszabadítva

Miután az összes ragasztószalagtól megszabadítottam a lapokat, őket is kimostam. A szakadásokat japánpapírral javítottam. Az eredmény szemmel látható (hát persze, mi mással?).

A szemmel látható eredmény

Csíkok nélkül szabadon, tisztán, kisimítva

  Ha valaki esetleg ragasztana (mármint papírt), celuxszal ne! Jó?!