Könyv, papír, olló! - Bősze Tímea blogja

'Tépéscsinálók'

Csak tépték, tépték rendületlenül, és ez lett az eredménye! Nem én voltam, de nem is a Munkácsy!

Nos, az alábbi Brahms keringőkotta itt bizony már túl van egy száraz és egy vizes tisztításon. A gerinc és a hátoldal barna elszíneződései jól mutatják, hogy korábban ragasztóval megkent papírszalaggal javították meg a kottát -ezt a mosás, áztatás során eltávolítottam róla.

Túl a tisztításon (és az Üveghegyen hihi!)

Barna elszíneződés, a ragasztó nyomai a gerinc területén (is)

A hátoldalt "nagydarabon" ragasztották

Jól dolgoztak a "tépéscsinálók", a hiányt pótolni kell

A szakadások egyenként javíthatók

Vizes tisztítással nagy mennyiségű szennyeződést mostam ki a papírból. Száradáskor óvatosan préseltem a lapokat, mert a célom az volt, hogy az egyes oldalakon megőrizzem a nyomólemezek kontúrját.
A szakadásokat egyenként javítottam ki, és az eljáráshoz metilcellulózt (Metylan Normal, tapétaragasztó), továbbá fátyolpapírt használtam.

A széleket megkentem metilcellulózzal

A méretre "tépett" fátyolpapírt óvatosan a helyére igazítottam

Visszarendeztem, összesimítottam a széleket

Önt is átalakítjuk! Előtte!

Utána! Dadam!

Tegyük hozzá, hogy nem csak a 'tépéscsinálók', de a 'harapósok' is jártak a keringőkotta körül. Éles fogukkal pedig jókora darabot haraptak ki a hátsó fertályból. Ezt pótolni kellett. Igyekeztem színben, textúrában és korban megfelelő papírt lelni a kiegészítéshez. A barnás elszíneződés miatt nem volt könnyű dolgom.

Itt jártak a 'harapósok'

A leendő pótlás helye

Pótolva. Hát, a papír nem pont ugyanolyan.

A cím- és hátoldal szakadásait kijavítottam, a hiányokat pótoltam, majd a két lapot összeillesztettem és mindkét oldalról japánpapírral erősítettem meg őket. A ragasztáshoz ez esetben is metilcellulózt használtam.